A lapostetők vízszigetelése kritikus feladat az építőiparban, ahol a megfelelő alapozás kulcsfontosságú a tartós védelem érdekében. Az egyik leggyakrabban használt alapozóanyag a bitumenes kellősítő, amely segíti a vízszigetelő rétegek megfelelő tapadását és biztosítja a hosszú távú vízzárást.
Évekkel korábban talán mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen fontos szerepet kap a bitumenes kellősítő az épületek vízszigetelésében, hiszen enélkül a rétegek nem tapadnának egymáshoz kellőképpen. Egy jól szigetelő, egymáshoz maximálisan tapadó, és megfelelő rétegrendben lerakott vízszigetelés esetén nélkülözhetetlen a minőségi alapozás. A csapadék és a víz hiába érkezik felülről, ha megtalálja az útját minden apró repedésbe, ahol nem csupán az áztatással okoz komoly problémákat, hanem energetikai szempontból is gyengíti az épület szigetelőképességét.
Kellősítő használata nélkül lehet, hogy maguk a szigetelőrétegek egymáshoz tapadnak majd, azonban a tető felületéhez kevésbé, ez pedig magában hordozza annak a kockázatát, hogy befolyik alá a víz. Igaz ez lábazati szigetelés kivitelezése során, ahol a kellősítő közvetlenül a betonfelületre kerül, így védve az épület alapzatát a talajvíztől, csapadéktól és az időjárás viszontagságaitól.
Lapostetők esetén minimális dőlésszögről beszélhetünk csupán, pont annyira lejtenek, hogy a lecsapódó víz a számára kialakított irányba folyjon, azonban megfelelő védelem híján utat tör magának akár a tető szerkezetén keresztül is. Kellősítéssel elegendő védelmet kaphat a közel sík felület, nem csupán a vízzel szemben, hanem a komolyabb viharokkal szemben is.
Korábban a nyers bitumen hevítése és szétterítése sokkal nagyobb feladat volt, mint a napjainkban használatos modern anyagok. És ahogyan burkolás vagy csempézés előtt is alapozzuk, előkészítjük a felületet, úgy a bitumen lemezek lefektetése előtt is megfelelő alapot kell teremtenünk.
Amennyiben a felület még sosem volt kezelve korábban, úgy gondosan kell eljárni a réteg felvitelével, azonban ha előzőleg már szigetelve volt a felület (ez a gyakoribb eset), akkor elegendő lehet csupán egy újabb réteg alkalmazása.
A rétegrend viszonylag hasonlóan alakul mindkét esetben, de amíg az egyhéjúnál a rétegek közvetlenül egymáson helyezkednek el, addig a kéthéjú szigeteléseknél egy kiszellőztető légréteg is beépítésre kerül. Ez alatt helyezkedik el a hőszigetelés, a födém és a csapadék elleni védőréteg. Egyhéjú változat esetében beszélhetünk egyszerű és fordított rétegrendről, egyenes rétegrendnél a hőszigetelésre kerül a csapadékvíz elleni védelem, míg fordított esetében a bitumenes vízszigetelésre kerül a vízvédelem.
A bitumenes kellősítő ár érték arányban eltérő lehet, attól függően, hogy hagyományos vagy oldószeres verziót választunk. Emellett nem mindegy az sem, hogy milyen változatot használunk például nedves vagy száraz talaj esetén. Léteznek öntapadós bitumenes lemezek, amelyek önmagukban is ragadnak, illetve illeszthetők hidegragasztással is, ezekben az esetekben a bitumenes kellősítő ár nem meghatározó, hiszen nem lesz szükségünk rá.
A megfelelően kellősített felületre fektetett, és pontosan illesztett bitumenes vízszigetelés rendkívül ellenálló lehet a komolyabb viharokkal szemben is. A nyári nagy meleg és napsugárzás ellen is védekezhetünk különböző bevonatokkal vagy őrleményekkel.